Az elmúlt négy évtized során a jobboldal Amerikában és az Egyesült Királyságban kormányzásra rendezkedett be. Mára azonban időszerűvé vált a konzervativizmus újraértelmezése.
"Siena városházája ad otthont a reneszánsz korszak egyik legjelentősebb freskójának. A művet Amrogio Lorenzetti festette 1339-ben, egy évtizeddel azt megelőzően, hogy a városban a fekete halál felütötte volna a fejét; a freskó két világot, a jó és a rossz kormányzást jeleníti meg.
A jó kormányzást szemléltető oldalon a boltok nyitva vannak, a munkahelyek a dolgozókat várják, az emberek táncolnak, a jogot megtestesítő Iustitiát pedig maga Isten irányítja.
(…)
A rossz kormányzás oldalán Iustitia béklyók közt hever a zsarnok lábainál, Kapzsiság, Kevélység, Hiúság, Düh, Viszálykodás, Árulás és Háború alakjai szemlélődésének kereszttüzében.
Lorenzetti freskóját ajánlom minden konzervatív figyelmébe, az Atlanti-óceán mindkét partján. Samuel Lubell lengyel származású politológus történelmi korszakokra tekintet nélkül állítja, hogy a politikában mindig is két oldal, a „nap pártja” és a „hold pártja” állt szemben egymással, amelyek „fényerejüket az általuk kibocsátott hősugárzásból nyerik”.
Ronald Reagan és Margaret Thatcher óta a jobboldal mindig is a „nap pártja” volt mind a tengerentúlon, mind pedig az Egyesült Királyságban. Mára viszont reális a veszélye annak, hogy a „hold pártjává” válnak, hacsak nem történik valamiféle radikális változás mind a politikusok személyében, mind pedig a pártok által megjelenített politikai ideológiai irányvonalak tekintetében.
Ha pedig Lorenzetti freskóján ma kellene megjeleníteni ezeket a pártokat, akkor a „rossz kormányzásról” szóló oldalra kerülnének.
(…)
A jobboldal két tényezőből kovácsolt politikai előnyt – a gyakorlatias és kompetens szemléletmódból és az intellektusból.
Előbbi szempont hagyományosan a konzervativizmus előnyös tulajdonságai közé tartozik. Mind a Republikánusok, mind pedig a Tory párt azt kommunikálva kovácsol előnyt, hogy kormányzásuk alatt pénzünk és országunk is nagyobb biztonságban van az ő kezeik között, mint ha ezen értékek felett politikai ellenfeleik rendelkeznének.
Másképp fogalmazva: ha légvárakat akarsz építeni, szavazz a baloldalra; ha azonban házad értékét inkább megőrizni szeretnéd, ha a bűnözőket a börtönökben, s nem pedig az utcákon látnád szívesen, akkor szavazatod a jobboldalt illeti.
(…)
A fentiekből 2020-ban, amikor a Nyugatot halálos járvány sújtja és egy keleti rivális fenyegeti, joggal következne, hogy a konzervatívok megduplázhatják eddigi előnyüket – hiszen ez az év az, amikor a szavazók a szakértelmet és a biztonságot igazán várnák a kormánytól. Mégis, a konzervativizmus napja mintha veszített volna a fényéből.
(…)
Mind az Egyesült Királyságban, mind pedig az Amerikai Egyesült Államokban az a politikai oldal vallott kudarcot a koronavírus-válság kezelésében, amelyiktől a kompetens hozzáállást a közvélemény leginkább várná.
(…)
Van esély a konzervativizmus megújulására? Talán, de csak akkor, ha megfelelően reagál korszakunk két legnagyobb kihívására. Egyike ezeknek az egyenlőség és az igazságosság – két olyan témakör, amelynek kapcsán a jobboldalt a legtöbb támadás éri. (…) A konzervatívok érvelhetnek például úgy, hogy a hátrányos helyzetűek az érdemek szerinti mobilitás és az egyenlő felemelkedési lehetőségek megteremtésén, mindemellett pedig a gazdaság erősítésén keresztül emelhetők fel.
(…)
A holnap konzervatívjainak két értékrendszerre kellene fókuszálniuk: konzervativizmusból természetszerűleg fakadó hagyománytiszteletre – s ezzel együtt a klasszikus liberalizmusból fakadó értékek megtartására –, ezen felül pedig a pragmatikus kormányzás szempontjainak alkalmazására.
(…)
A konzervativizmus a történelem során többször is képes volt sikeresen újraértelmeznie magát – ez az időtállóság titka."
(Társszerző: Adrian Wooldridge)
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
Nagyon lényeges kérdés ez, mert a nyugati világon belül azért megszoktuk, hogy a kétezres évek elejéig legalábbis komoly tömegtámogatással rendelkező, karakteres programok és autonóm politikusok között választhattak az emberek.
Edward M. Druce hat pontot sorol fel, amely alapján sikeresen működik a magyar kormány, s szerinte mindezt a britek is megtanulhatnák.
Brüsszel döntése aláásná az egyik legfontosabb uniós elvet.
Magyar Péter feltűnése előtt még nem látott arra példát, hogy bárki politikai tőkét kovácsoljon magánéleti válságából.
Itt van az új hangfelvétel, amelyből feketén-fehéren kiderül, mit is gondol Péter a sajátjairól.
Olaf Scholz kormánya az összeomlás szélén táncol, miközben az országot általános pesszimizmus uralja.
A tét, hogy folytatódik-e a Potápi János által megalapozott fejlődés – mondta kormánypártok jelöltje, aki a tolnai megmérettetés elől megfutamodó Magyar Péternek is odaszúrt.
„Az azért kemény, hogy Magyar Péter lényegében rogáni kamunak titulálja azt a BRFK-közleményt” – fogalmazott az emberjogi aktivista.
